Őszinte vallomásom a Blog eltűnéséről....
COMING OUT
Had meséljek el egy személyes sztorit, hogy megértse a Kedves Olvasó, miért is kellett több mint két hetet várni a következő epizódig. 2003 májusát írtuk, és ekkor váltam kezdő sport őrültből, masszív-profi sport őrültté. Az ok, a 2003-as Bajnokok Ligája döntője volt, amit később a Világtörténelem legunalmasabb BL fináléjaként is aposztrofáltak. Ekkor még vajmi keveset értettem bármihez is a sportok tekintetében, pláne hogy, pályakezdő és egyben elhagyó kosaras voltam, de egyszerűen Andriy Shevchenko győztes büntetője utáni öröme, teljesen a földhöz vágott és letaglózott. Eldőlt: Milanista leszek.
A következő évek európai focija hála a magasságosnak az olasz fociról szóltak. 2004-ben a 16 között szétaláztuk (az AC Milan és Én) a Deportivo La Coruna-t a BL-ben 4-1-re, hogy aztán Deportivo városában életemben először kinyomjak egy sporteseményt a picsába 4-0-nál. Nem kellett sokáig várnom az első sírós meccsemre se, a piros-feketék ezt garantálták. A következő idényben, az általam csak Ezüstcsapatnak hívott delegáció, előbb az olasz bajnokságban lett második, hogy aztán egy 3-0-s félidő után szopjon ki a teljesen esélytelen Liverpool ellen a Bajnokok Ligája döntőjében. Itt derült ki, hogy Shevchenko bizony nem lesz a sírig piros-fekete. Ismertem már két éve és mikor fél méterről fölékúrta a 120. percben a labdát, majd a mindent eldöntő tizit belevágta Jerzy Dudek képébe, sejtettem, hogy itt bizony a tetves Cselszki előbb vagy utóbb el fogja vinni. Én meg a példaképem égése után, nagy lelkierőre téve bizonyosságot, nem ütöttem át a TV képernyőjét, hanem inkább elvonultam könnyeimet nyalogatni a szobámba....
Aztán jött a dicsőséges 2006-2007-es szezon. Előbb 2006 végén kitört a II. Olasz bundabotrány. A Juventus-t lepaterolták a másodosztályba, a Milan pedig -8-ról kezdhette a friss szezont, immáron Sheva nélkül. Mit ne mondjak? Nem volt egyszerű a Rossoneri-nek szurkolni. Ezek után nyerte meg az Olasz válogatott a franciák elleni VB döntőt. Teccik emlékezni? A Zinedine Zidane konkrétan ott fejelte ki magát a döntőből, a karrierjéből és az aranylabda versenyfutásból. Mert ne legyen kérdés, vele bizony kétszeres Világbajnok lenne Franciaország! Na de gyors kanyar vissza:
A Milan -8-ról beért a negyedik helyre és a Bajnokok Ligája döntőjébe, hogy visszavághasson a Liverpool-nak 2005-ért.
SIKERÜLT!
Életemben nem üvöltöttem annyira meccsen mint azon, hogy aztán zokogó képpel nézzem, ahogy PAOLO MALDINI (minden idők legnagyobbika!!!) a magasba emelje a trófeát. Toppon voltam, voltunk kis csapatommal, hogy aztán jöjjön a totális összeomlás és kiszeressek egy életre a labdarúgásból.
2011-ben még Bajnokok lettünk, hogy aztán bunee jumping-ként jöjjenek a szezonok:
- 2012 - 2. hely
- 2013 - 3. hely
- 2014 - 8. hely
- 2015 - 10. hely
- 2016 - 7. hely
- 2017 . 6. hely
Na most én nagyjából 2011 óta a közelébe nem is kerültem a csapatnak, azt sem tudom kik játszanak benne. Hogy mi vagy ki váltotta ki a váltást? LEBRON JAMES és az FC BARCELONA. Kezdjük az utóbbival.
A Barcelona jó volt. Ronaldinho-val és Messi-vel pedig a legjobb. Gyönyörű játékot játszottak, a tiki-takával pedig őrületbe kergettek mindenkit. Na most akkor már érthető, hogy Olasz szerelmesként miért utáltam meg a komplett európai focit....
James pedig akkor kezdte a második szezonját egy vesztes döntő után a Miami Heat-nél. Nem értettem Szaniszló Csabi és Tőrös Balázs utálatát felé, fogalmam nem volt róla, hogy ő egy akron-i gyerek, aki csúnyán cserbenhagyta földijeit. Mert ne legyen kérdés, egy fontos emberi erény van számomra, az pedig a lojalitás. Tehát bele sem szerettem volna a Miami játékába, ha tudom, amit mindenki tudott. Gyűlöltem mindent és mindenkit aki szembe jött a Heat-tel. Egészen az Oklahoma City Thunder-en át a Chicago Bulls-ig, Mindenkit. De fel kellett nőnöm, a Heat-nek meg kiszopnia a 13-14-es szezonba a San Antonio Spurs-től, hogy váltani tudjak. Ne tessék félreérteni, nem szerettem ki a kosárlabdából is, csupán a játékosokért kezdtem rajongani és nem a csapatokért. Nem olyan bonyolult ez :D
Tehát most itt ülök a 16-17-es szezon vége felé egy szál szemüvegben a laptopom előtt és azt olvasom, hogy elBarcelona-izálódik az NBA is. Van a Barcelona = Golden State Warriors. És van a Real Madrid = Cleveland Cavaliers. Nagyobb párhuzamokat is tudnék húzni, de most felesleges.
Szóval nagyon nem jó irányba halad ez a Liga SE. Egy olyan bajnokság, ami azon alapszik, hogy mindenkinek legyen esélye nyerni, most már 2 éve, két csapatról szól.
Hogy jól van ez így? Egyértelműen nem! Hogy fog-e változni? Nagyon remélem!
THE END
